Philipp Lahm és élete legnagyobb gólja

2008. június 26., csütörtök

Ha át is játszották néhányszor, a mérkőzés emberének választották a pályafutása legfontosabb gólját szerző hátvédet. A németeket döntőbe juttató találat szerzője két év után volt eredményes a válogatottban.

1,70-es magasságával (vagy inkább mélységével) inkább irányítónak néz ki, olyan jobb lába van, hogy az ember szélsőnek gondolná, sebességével csatár is lehetne, játékintelligenciája pedig képessé tenné, hogy szűrőt játsszon, Philipp Lahm azonban hátvéd. Jobb vagy bal, ahogy éppen a helyzet hozza, mindkét oldalon kitűnő.

Ráadásul német, ami magában hordozza tegnap látott játékának esszenciáját: egy borzalmas hibával kezdett, amelyből kis híján az első percekben gólt szereztek a törökök, majd ahelyett, hogy megzavarodva hibát hibára halmozott volna, a mezőny legjobbjává nőtte ki magát, és bár a török egyenlítésben megint részt vállalt, a látványos összeomlás helyett csatárokat megszégyenítő mozdulattal fejezte be a német továbbjutást eredményező támadást.

Lahm törzsgyökeres müncheni, pályafutását az FT Gern München csapatában kezdte, tizenhárom éves korában innen igazolta le a Bayern ificsapata, ahonnan 2001-ben került át a bajorok amatőrcsapatába. Két év múlva a Stuttgart már elég érettnek találta a Bundesligához, és kölcsönvette az akkor húszéves hátvédet, akinek legnagyobb erénye azonnal kidomborodott: jobblábas létére a védelem mindkét oldalán kimagasló teljesítményre volt képes.

Két Stuttgartban eltöltött szezon után a visszavonuló Lizarazu helyére hazarendelte Magath, ám sérülés miatt a következő szezon csaknem felét kihagyni kényszerült. Még a sváboktól került be először a válogatottba is, sőt három Nationalelfben elért gólja közül az egyiket ekkor szerezte. Bemutatkozása óta folyamatosan számítanak rá a soros szövetségi kapitányok – természetesen hol a jobb-, hol a balhátvéd helyén.

A 2006-os, hazai rendezésű világbajnokság hozta meg számára a hírnevet, hiszen végig (és ezt itt kéretik szó szerint érteni, egyetlen játékosként a németek összes mérkőzésének mind a 690 percét végigdarálta) remekül játszva helyet követelt magának a torna álomcsapatában is. A nyitómeccsen Costa Rica ellen rúgott gólja egy támadónak is becsületére válna.

Természetesen alapemberként számított rá Magath a 2006-07-es szezon során, amely katasztrofálisan sikerült a Bayernnek, még a Bajnokok Ligájáról is lemaradtak. A pokróc edzőt Ottmar Hitzfeld váltotta, akinél már újra jobbhátvédként jeleskedik a német válogatottban is csapattárs Jansen feltűnése, valamint Willy Sagnol Hitzfelddel történt összezörrenése okán, bár néha még fel-feltűnik a balszélen is.

Mint például az Eb-n, ahol Jansen formáját nem ítélte kielégítőnek Löw (a fiatal bekk horvátok elleni teljesítményét látva nincs ezen mit csodálkozni), és Lahm újra a védelem baloldalán találta magát, ahol a rá jellemző magabiztos játékkal rukkolt elő. Bár a törökök elleni meccsen tőle szokatlan módon többször is átjátszották, végül mégis hős lett.

Karrierem legcsodálatosabb pillanata

"Ez minden kétséget kizáróan karrierem eddigi legcsodálatosabb pillanata – kezdte értékelését a mérkőzés emberének választott Lahm. – Nem játszottunk igazán jól, a törökök viszont nagyon harcosak voltak, igencsak megnehezítették a dolgunkat. A lefújásig kellett harcolnunk, amit többek között a második gól előtt elkövetett hibámnak köszönhettünk – ezt nem tudom és nem is szeretném tagadni. Mivel hibám ellenére győzni tudtunk, nagyon boldog vagyok, hogy góllal járulhattam hozzá a csapat sikeréhez. Minden erőnkkel a döntőre összpontosítunk, még nem értük el a célunkat, csak a közelébe kerültünk."

Két éve, a fent említett vb-nyitómeccsen szerzett gólja óta nem talált be a válogatottban, tegnap viszont úgy rohangált előre a támadásokkal (maga előtt tolva Podolskit), hogy végül ismét a mérkőzés emberének választották, amire azzal szolgált rá egyértelműen, hogy a lefújás előtt nem sokkal az egyik megindulása után Hitzlsperger tökéletes labdát tálalt elé, ő pedig gyönyörű lövéssel eldöntötte a meccset.

Góljáról meg kell jegyeznünk, hogy a nehezebb megoldást választva a kivetődő kapus fölött húzta vissza a labdát a rövid felsőbe. A mérkőzés utáni nyilatkozatában ő maga is pályafutása legfontosabb góljának nevezte a találatot, amely bár nem volt olyan látványos, mint a Costa Ricának lőtt bomba, egyet kell értenünk a szerzővel: ez nem kevesebbet, mint Eb-döntőt ért a német válogatott számára.