Philipp Lahm, a védelem jolly jokere - 4. rész
origo.hu 

A Stuttgartban rögtön az első fordulóban bemutatkozhatott a Bundesligában, a Hansa Rostock ellen csereként állt be, mégpedig Silvio Meissner helyére, vagyis eredeti posztján, azaz jobb oldali középpályásként. Amikor azonban a hatodik játéknapon először kezdő volt, akkor már a védelem bal oldalán kapott helyet - nem tudni, hogy Magath mi alapján helyezte őt arra a posztra, ahol korábban sohasem szerepelt, de tény, hogy hatalmas húzás volt a mester részéről. Innentől kezdve ugyanis Lahm volt a stuttgartiak első számú balhátvédje, és nemcsak a Bundesligában, hanem a Bajnokok Ligájában is remekelt, a Manchester United elleni csoportmeccsen például ő adott gólpasszt Szabics Imrének.

Az ifjú balhátvéd karrierje elképesztő gyorsasággal ívelt felfelé: az idény elején még "csak" az U21-es válogatottban szerepelt, amely kiharcolta az Európa-bajnokságon való részvételt, de 2004 februárjában Horvátország ellen a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, áprilisban pedig előbb a Bundesligában, majd a Nationalelfben is megszerezte első találatát. Teljesítményéről mindent elmond, hogy első profiszezonját követően egy számára idegen poszton olyan jól játszott, hogy az idény végén az év futballistája választáson második lett a brazil Aílton mögött.

Nem csoda, hogy a nagyválogatottban is ő számított az első számú balhátvédnek, és ennek megfelelően Rudi Völler szövetségi kapitány kivitte őt a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságra - így aztán Lahm kénytelen volt kihagyni a pár héttel korábban éppen Németországban rendezett U21-es kontinensviadalt, ahol pedig életkora alapján ugyancsak szerepelhetett volna. A portugáliai torna nagy csalódást jelentett a németek számára, hiszen még a csoportból sem tudtak továbbjutni, de erről legkevésbé Lahm tehetett. Az ifjú balhátvéd a németek mindhárom mérkőzését végigjátszotta, és a jobbak közé tartozott a Nationalelfben.