Yam!: Igaz, hogy gyerekként pék akartál lenni? Ebben akkor hasonlíthattál volna Jürgen Klinsmann szövetségi kapitányra…
Philipp: Igaz. Jürgen Klinsmann péknek tanult. Akkoriban azt hittem, hogy a pékeknek remek a munkaidejük, mert hogy délben ebédszünetük van. Később pedig bankár akartam lenni. De ha most nem profi futballista lennék, tuti nem pékként vagy bankárként dolgoznék. A pékeknek ugyanis egyáltalán nem jó az időbeosztásuk. Az éjszaka közepén kelnek. És a bankárok? Az irodai munka nem az én világom. Valószínűleg rendőr lennék, mint a nővérem.

Yam!: Nagyon hasznos, ha egy családtag rendőr. Ha olykor rossz helyen parkolsz…
Philipp (nevet): Nem, nem tehetne értem semmit. Az az én hibám lenne. De annyiban előny, hogy tudom, mit szabad csinálnom és mit nem. Bár ezt úgyis tudom (vigyorog).

Yam!: Mikor kezdtél el futballozni?
Philipp: Már ötéves koromban állandóan csak focizni akartam. Annyira elfajultak a dolgok, hogy anyát hívtam el, ha a barátaim nem értek rá. Mondtam neki: „Gyere anya, menjünk el a focipályához!” Nem maradt más választása (nevet), hogyha apa dolgozott. Ő beállt a kapuba, én meg lőttem – és a legtöbbször betaláltam. Mondhatni: anya tett erőssé!

Yam!: Egy olyan nagyratörő típus, mint Te is lehet néha lusta?
Philipp: Persze, de ez azelőtt is így volt (vigyorog). Egy olyan napon, mikor nincs edzés, 11-ig fel sem kelek.

Yam!: És mit csinálnál, ha Jürgen Klinsmann hajnali 3 órakor kirángatna az ágyból és mondaná: Gyerünk, Philipp, különedzés!”
Philipp: Akkor természetesen felkelek. Nem okozna gondot.

Yam!: Mi van a hűtődben?
Philipp: Nem sok minden. De mindenesetre rengeteg zöldség, saláta, répa és sok petrezselyem.

Yam!: Tényleg nagyon egészséges…
Philipp: Igen, a gyorskaja a nyulaimnak, Milky Waynek és Browny-nak nem tenne jót… (vigyorog). Komolyra fordítva a szót: Igyekszem egészségesen táplálkozni. Legszívesebben tésztát eszek. Olykor előfordul, hogy megkívánom a csokoládét – de csak mértékkel.

Yam!: Kik a kedvenceid a világbajnokságon?
Philipp: Leginkább Brazília. Nagyon erős csapata van Argentínának, Angliának, Spanyolországnak, Hollandiának, és az olaszoknak is a kedvenc játékosommal, Paolo Maldinivel. Már elég régóta játszik a posztomon bal oldalt. De nem mindig a „legnagyobb” csapat nyer. Vegyük csak a 2004-es EB-t. Ki gondolta volna, hogy a görögök nyerik meg a tornát? De nekünk is jó esélyeink vannak.